vitéz Tornai Mihály kitüntesései

Nagyapám 1891-ben született egy Szegedhez közeli színmagyar községben Horgoson.1914 tavaszán házasságot kötött. Rá 4 hónapra megkapta a behívóját a 36. KuK gyaloghadosztályhoz Zágrábba.

Az akkor szállóigévé vált gyors hazatérést sugalló II. vilmosi mondás ("Mire lehullanak a falevelek...") persze nem vált valóra. De legalább 4 év múlva, az összeomlást követõen élve fejezte be a háborút. Négy év nagy idõ, pláne ha ennek javát a front elsõ vonalában harcolva kell eltölteni. Mint tüzér õrmester a hadosztály nehéztüzérezredében szolgált.

Az 1914-es évben elõször a szerb fronton harcolt, majd átvitték õket az orosz frontra. Harcolt a románok 1916-os támadása után ellenük is. Az 1917-es szovjet forradalom után megszünt a keleti front, így a csapatokat átszállították az olasz frontra. Itt érdemelte ki az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, ami alapján késõbb a Vitézi Rendbe felvételt nyert.

Hazatérte után a szerb megszállás alá került otthonából átköltözött Szegedre. A trianoni diktátum pedig "jogilag" is elszakította a 16 km-re lévõ szülõföldjétõl.

A háború alatt elnyerte az I. osztályú Ezüst, a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, a Bronz Vitézségi Érmet és a Károly csapatkeresztet. A késõbb megalapított (1929) kardokkal és sisakkal díszített Magyar Háborús Emlékéremnek is tulajdonosa volt.

1938 májusában Székesfehérváron vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója vitézzé avatja.

A patikában a tablót élõben is megtekinteheti az anyagot!